Farkas László
1899-1962
Farkas László 1899. június 9-én született Kiskundorozsmán. Édesapja erdőőr volt a szabadkai Erdőgazdaságnál. Három évesen veszítette el édesanyját. A nyolc testvér az anyai gondoskodást, szeretetet nélkülözve nevelkedett. Korán megismerte az élet „árnyékos oldalát", 10 éves korától minden nyáron az Erdőgazdaság csemetekertjében dolgozva töltötte vakációját, hogy a következő tanév kiadásait fedezni tudja a család.
A négy gimnázium elvégzése után a szegedi Tanítóképző intézetben folytatta tanulmányait, amit az első világháború eseményei szakítottak meg. Itt találkozott először az ember elleni öldöklés borzalmaival.
Oklevelét 1920.december 20-án szerezte meg.
1919.decemberétől 1921. október első napjáig sorkatonai szolgálatát teljesítette. Ezután Tompán kapott csekély fizetésért írnoki állást. 1924.november 4-én a Szeged-gátsarki iskolában kapott helyettes tanítói munkát, ahol két évig működött két tanerő feladatát ellátva, 125 gyermeket tanítva. Innen helyezték át, mint rendes tanítót a Szeged-csorvai iskolához hat évre, majd a Kelebia-vitéztelepi iskolánál egy évig szolgált.
1931-es esztendő fordulópont az életében, mert ekkor került a Kelebia-központi iskolához. Néptanítóként végezte szorgalmasan munkáját. 1941-től 1949-ig volt az iskola igazgatója., majd ezután 1962.május 9-én bekövetkezett haláláig oktatta, nevelte a rábízott tanulókat az élet szépségére, értékeire és megbecsülésére.
Mindannyian iskolás gyerekként kezdtük. Gyermekkorunk iskolájára valamennyien emlékszünk: visszhangos folyosókra, olajos padlójú tantermekre, agyonvésett és firkált padokra. Emlékszünk az udvarra, ahol együtt szaladgáltunk, nevetgéltünk és izgultunk.
A mi iskolánk is, mint oly sok iskola, túlélte a történelmet. Rendszerek dőltek meg, háborúk dúltak, békeidők jöttek, nemzedékek születtek és távoztak el örökre, de megmaradt, állandó maradt, biztonságos maradt az iskola. Ahol már 6 évesen megtanultuk: bármilyen zűrzavaros is a világ körülöttünk, egy meg egy, az kettő, és a saját nevünket meg Magyarország nevét nagy betűvel kell írni.
A kelebiai általános iskola életében a mai nap nagyon jelentős, mivel községünk fennállásának nyolcvanadik évfordulóján a közvélemény kikérésével Farkas László néptanító nevét veszi fel és viseli nagy tisztelettel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt nyolcvan évben több ezer gyermek tanulhatta meg az állandó emberi értékeket, melyek függetlenek negyvenöttől, ötvenhattól és kilencventől is. Diákjaink szerteszéledtek a nagyvilágban. Legtöbben hosszú, dolgos életet éltek, gyerekeket neveltek és igyekeztek nekik továbbadni azt a tudást, amit tanáraik beléjük csöpögtettek.
Vannak közöttük ügyes iparosok, derék tanárok, mérnökök, orvosok. Hogy mai példákat mondjak községünk polgármestere, jegyzője, iskolánk pedagógusainak nagy része, a mi iskolánk tanítványai voltak.
Az épület közben sokat változott. A község első iskolája az 1908-ban felépült Sztípics iskola volt, melyben most iskolánk napközi otthonos konyhája és ebédlője található. Az iskola neve először Kelebiai Hegyközségi Iskola néven került bejegyzésre 1922-ben. Ettől az évtől kezdődően Sztípics András, azaz Szabados András látta el az igazgatói teendőket 1941-ig. Közben felépült a két tantermes új iskola. A háború ideje alatt, valamint az azt követő években 1949-ig Farkas László néptanító látta el az igazgatói teendőket. Az 1952-53-as tanévtől 1969-ig Szabados Ilona irányította az iskolát. Közben az intézmény elnevezése is változott Elemi Népiskolára, majd Állami Általános Iskolára, a későbbiekben pedig Általános Iskolaként neveztük.
Az elmúlt nyolcvan esztendő alatt bővült, fejlődött az intézmény. Először 1954-ben, majd 1977-ben történt jelentős tanterem építés. Jelenleg 15 tanteremmel, egy tornateremmel működik az iskolánk. Nyolcvan évvel ezelőtt egyetlen tanítómester kezdte itt meg a munkát, ma 24 pedagógus és 13 egyéb munkatárs szolgálja az ide járó gyerekek javát. És ami a legfontosabb, hogy a gyerekek létszáma az évtizedek alatt állandóságot mutat.
Hisszük, hogy ezeket a gyerekeket kellőképpen készítjük fel a további életükre. Reméljük, hogy megállják helyüket a tanulmányi és sportversenyeken. Szeretnénk, hogy mindenki felfedezze magában a belső értéket, amely megkülönbözteti őt a többi embertől, és amely lehetővé teszi, hogy örömet szerző, értelmes hivatásra és munkára leljen az életben.
Az elmúlt 80 év alatt kiváló, gyermekeket szerető pedagógusok végezték munkájukat iskolánkban. Valamennyiük hitvallásának érezte a következő gondolatokat:
Éljünk figyelmesen! Figyelmesen a dolgok iránt, de legfőképpen figyelmesen egymás iránt!
Őseinktől megörökölt értékeket nem feledve büszkén viseli iskolánk Farkas László néptanító, igazgató nevét, kire legjobban Kosztolányi szavaival emlékezhetünk:
Nem volt nagy és kiváló, csak szív,
A mi szívünkhöz közel álló .